Radnóti Miklós versével szeretném kezdeni.
"Nem tudhatom, hogy másnak
e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e
lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó
gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint
fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e
földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha
lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is virágát
is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az
úton,"
Második alkalommal gyültünk
itt össze. Először ez év augusztus
18-án a milleniumi ünnepen, mikor mécsest
gyújtottunk a temetőben nyugvó elödeink és
az ismeretlen katonák sirjánál.
Akkor, azon a gyönyörü
szép augusztusi estén döntöttünk úgy,
hogy folytatjuk a munkát.
Megismételtük a kérésünket
a temető megnyitásáról és következő
lépésként gyüjtést szerveztünk
a harangláb és a harang visszaállítására.
Azért a harangért és haranglábért
gyüjtöttünk, amelyet elödeink állitottak,
de megsemmisült, köszönhetöen a bünös
rosszindulatnak és a vétkes hanyagságnak.
Tervünket siker koronázta.
Áll a vadonatúj harangláb és újra
szól a harang. Az önkormányzat az októberi
testületi ülésén elsöprő többséggel
megnyitotta a temetőt, és reméljük márciusra
megteremtődnek a hagyományos temetés feltételei.
A temető tehát már ismét igazi temetö és
nem pusztuló sirkert többé.
Sokan és sokat tettek azért,
hogy ez igy legyen. Sokan a szabadidejüket áldozták
fel, sokan pénzt áldoztak, abból a pénzböl,
aminek bizony máshol is helye lenne.
Sokan sokféleképpen
segitettek, rosszindulattal, gyanakvással csak elvétve
találkoztunk, jóindulattal annál gyakrabban.
öszönöm mindazoknak,
akik lehetövé tették, hogy ebben az ünnpélyes
pillanatban itt állhassunk.
Köszönöm polgármester
úrnak, hogy segitségünkre sietett és
vállára vette a temetö megnyitásával
járó gondot.
Köszönöm
képviselöinknek, hogy a testületi ülésen
érezhettük, hogy valódi képviselöink.
És itt álljunk meg egy
pillantra.
Azt hiszem, valamennyi jelenlévö
tudja, hogy ez korántsem volt mindig igy. Egyesületünket
az önkormányzat egy elhibázott döntésével
szembeni elégedetlenség hozta létre.
Érthetö módon
gyanakvással szemléltük az önkormányzat
testületét. Éthetö módon sokan
gyanakvással fogadtak bennünket.
Az elhibázott terv azonban már
a múlté. Úgy vélem, elérkezett az
idö, hogy a gyanakvás is a múlté legyen.
Ezt az ünnepélyes
pillanatot hadd ragadjam meg, hogy békejobbot kináljak
mindazoknak, akiket félreértettünk, akarva, vagy
akaratlanul megbántottunk, és azoknak, akik
félreértettek bennünket, akik akarva, vagy
akaratlanul megbántottak minket.
Vágjunk neki tiszta
lappal a jövönek.A tiszta lap azonban nem bianko csekk.
Azt nem igérjük, hogy szó
nélkül hagyjuk
amikor önös pénzügyi érdek a város éredeke és a törvényesség főlé akar emelkedni
amikor a város múltját nem ismerve nem tisztelve átgázolnak rajta.
John Donne gondolatával fejezem be:
"Senki sem külön sziget;
Minden ember egy rész a
kontinensből, a szárazföld egy darabja;
Ha egy göröngyöt mos el
a tenger, Európa lesz kevebb,
Éppúgy mintha egy
hegyfokot mosna el,
vagy barátaid házát,
vagy a te birtokod;
Minden halállal én leszek
kevsebb, mert egy vagyok az emberiséggel;
Ezért hát sose kérdezd,
kiért szól a harang: Érted szól!."